Szentbékkálla

Nem tudom, más hogy van vele, de én napokig igen erős hatása alatt vagyok a nyaralásnak... Nem is napokig, egész évben...
El lehet rajta filozofálni, hogy mennyire nem éri meg magyarországi nyaralást szervezni, mennyivel olcsóbb lemenni az Adriára, én azért a saját bőrünkön azt tapasztalom, hogy igenis jóval kevesebb pénzből jön ki az ember itthon, mint külföldön! Mióta kicsi gyerekeink vannak és beléptünk az építkezős-házra-pénzt-költős táborába, előnybe részesítjük a "hazait"!
Bevallom töredelmesen nem vagyok elég laza a gyerekes külföldi úthoz...Persze remélem jövőre már bevállalhatunk egy kis tengerpartot - álmodozás- álmodozás- de mostanáig  rettentően boldog voltam a belföldi nyaralásokon is. Megnyugtatott a tudat, hogy perceken belül orvoshoz jutok, ha kell - jó-jó, paragép vagyok, de ez van - és habfehér, szeplős orrú kicsikémet is sajnáltam a tengerparti napnak kitenni.
Nekem, mint alföldi gyereknek, a nyaralásnak két alapfeltétele van. Legyen hegy, és víz! De hegy mindenképp!!!!!
És azt hiszem ezek után nincs is tökéletesebb hely számomra, mint a Balaton felvidék!
Szentbékkálla nem volt ismeretlen terep, direkt nem vízparti szállást kerestünk, mert főleg barangolós, sétálós, csendes programra vágytunk.

Első látásra megállapítottam a vendégházról, hogy jó helyen leszünk ám!

Második látásra felmértem a végeláthatatlan barackost a kertben! Na az is tetszett!

A fiúknak nem is nagyon hiányzott más program...:-D

Felénk miért nem nőnek ekkorára a fügebokrok?

És igen....Mit is mondhatnék....

Nehéz lett volna választani....

Átjön a hangulat?

Ennél a házikónál is elérzékenyültem.

A tökéletes kert kert!!!! Túl sok a virágom! :-D

Ezt a képet már mutattam a face-en! Nagy sóhaj....

Kicsit közelebbről! Még nagyobb sóhaj....

Na! Mit is mondhatnék....? Ez bizony szerelem....