Addig-meddig csacsogtunk, végül hogy, hogy nem együtt vágtunk neki családostól a kalandnak.
Modesztáék voltak olyan kedvesek és megosztották velünk titkos búvóhelyüket, ahova rendszeresen visszatérnek.
Sajnos a "búvóhely" nem az övék, - :D - egy nagyon öreg nénike a tulajdonos, aki hihetetlen energiával tesz vesz a ház körül.
Minden napra rengeteg programot terveztünk, de egy nap jutott arra is, hogy mindenki a saját tempójában elfoglalhassa magát.
Mi úgy döntöttünk, hogy a házikó környékét fogjuk felfedezni.
Ha nem lett volna egyéb élményünk, nekem ez is elég lett volna!
Kevés is volt az egy nap!
Érkezés.... |
A tanya barijai az ablakunk alatt legelésztek! |
Tudnak a sógorék sütni! :D |
Számomra ez a nagybetűs KERT! Nem túlgondolt, nem túlrendezett, hihetetlenül természetes! |
Nyuszik is voltak a gyereke legnagyobb örömére! |
Tíz perc sétára egy várromot is találtunk. |
Kilátás a várfalról. Ilyen táj nincs is!!! A sövénnyel körül vett kis tanya mintha egy mesekönyv lapjairól lett volna mintázva! |
Séta haza, a kertek alatt... |
És az erdőben egyszer csak felbukkant egy csodás kis porta.... |
Megdöbbentő mennyire rendezettek a porták és milyen sikeresen tudják összeboronálni a falusi turizmust a valódi gazdálkodással.
Az Alföldről származó ember csak ámul-bámul....
De jó ennyi szépet látni, még ha csak képeken is!
VálaszTörlésAz utolsó előtti fotó hangulata olyan békés, szelíd... jól
elkaptad a pillanatot. :)
Hallstatt - ha látom, sem hiszem - valóban mesés.
Azt hiszem ráéreztél a dolog lényegére Kati! :D Hihetetlen békés volt minden. Imádom azt a fotót, ahol Zsiga kicsit megpihen a tanya közelében levő ősöreg körtefa alatt. Ritka meghitt pillanatok voltak, csendben bandukolni a tücsökciripelős csapáson....
Törlés