2019. július 1., hétfő

A Kertész kertje...

Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége!
Kezdődött Modeszta barátnőm csodás kis családi kertjével, folytatódott Erika varázslatos, természetes, arborétum szerű kertjével, most pedig Miklós  mesebeli pilisi angolkertje.....
Úgy érzem beszippantott az Édenpont program! :D
Múlt vasárnap kedves barátnőimmel, ModesztávalZitával, és Ágotával felkerekedtünk, és elindultunk a Pilisbe Szomoru Miklós portájához, hogy lássunk, tanuljunk, bámészkodjunk!
Miklós nagyon kedvesen már a bejáratnál várta a gyülekező vendégsereget, és én az első pillanatban éreztem, hogy végem van!
Bár Miklós is nagyon megnyerő személyiség, és jóvágású úriember volt, de én a kaputól és a házikójától nem nagyon láttam tovább! :D
Próbáltam úgy tenni, mint aki tanulni, ismereteket szerezni jött, de már akkor tudtam, hogy nekem a látvány befogadása lesz a fő programom! :D
Mikor elindult a csapat, én azonnal elveszettem a fonalat.
( Bocsi, Miklós! :D )
Hallotta, hogy házigazdánk lelkes előadást tart a kert fekvéséről, a talajról., növényekről, és tápokról, de én csak bámultam, bámultam, bámultam...
A ház, a kert, a táj, így együtt, azt hiszem a fantasztikus jelző nem fedi a valóságot!
Hihetetlen otthonosságot sugárzott a porta minden szeglete.
Az ember azt érzi egy ilyen helyen, hogy legszívesebben leülne egy padra, és megkérné a háziakat, hogy fogadják örökbe!
Miklós családja is nagyon kedvesen segítette a házigazdát, igazán barátságos, kellemes volt a hangulat.
És a répatorta...
Mert még az is volt!
Nos, azt hiszem ez nem egy hagyományos értelemben vett kertészeti bejegyzés!
Hiszen én csak egy lelkes amatőr vagyok egy hagyományos falusi kert büszke tulaja, úgyhogy jöjjenek a képek!
De...
Higgyétek el, élőben sokkal szebb!





















































                        Látogass meg a facebook oldalamon is! :)