Masszív, nehéz, lekerekített sarkú, nem borulós, igazi gyerekbarát alkalmatosság.Nálunk a két kis vadember mellett ezek a tulajdonságok létfontosságúak...
De már kicsit uncsi. Újat még pár évig nem veszünk, a vágyott céltárgy ugyanis nem felelne meg a mostani funkciónak.
Ha most bútoroznék újonnan a natúr-fehér variációkból válogatnék, de nem most bútorozok, úgyhogy abból gazdálkodok, ami van.
Mivel vannak fehér polcaink, kereteink ez az asztalka lesz az átmenet a két felület között.
A lábak csiszolását már decemberben elkezdtem - fotót sajna nem találok az eredeti állapotról, pedig valahol megvan...
A Bluer Design workshop után megerősödött az az elhatározásom, hogy kell egy alapszín a dekorációimhoz ami télen-nyáron egyaránt használható.
A workshopon kevertük ki az a Yisk-zöldet, ami mellett letettem a voksot, a finom penész zöld egyre több felületen megjelenik nálunk.
Így került az asztallábra is a kedvenc szív motívumommal kombinálva.
Az asztalkát nem antikoltam, mert bár nagyon tetszenek az így festett tárgyak de valljuk be, ez esetben kissé elrugaszkodott elképzelés lenne antiknak nevezni egy ilyen formátumú berendezési tárgyat... :-D
Egy szó mint száz elégedett vagyok!
Azt hiszem kihoztam a lehetőségből a maximumot!
 |
| A kisszéket a múltkor a teraszon felejtettük. Csoki antikolta... |
