Úgy gondoltuk, kell fű, fa, virág, tuja. Virág a fűbe, egy két tulipán, rózsa. Ezen nőttem fel.
De minden megváltozott, mikor Gabi újdonsült szomszédasszonyom, és azóta barátnőm a kezembe nyomott egy köteg Csodakert magazint!
Napokig le sem raktam őket!!! Tágra nyílt szemmel csodáltam a német kertkultúra gyöngyszemeit! Álmomban virágneveket mormoltam...
Na ezután jött két nagyon kemény év. Kertet akartam, de azonnal!
Őrült tempóban ültettem, palántáztam, eléggé nyomasztott a dolog, nem igazán az öröm oldalát láttam a kertészkedésnek...
Itt még a csatatér, nehéz volt meglátni a fényt az alagút végén.... |
Aztán két-3 év múlva rájöttem, hogy túl közel van minden egymáshoz, újraültettem, variáltam, morogtam...
Itt már növöget a fű. Utólag jöttünk rá, hogy nem a megfelelő fajtát választottuk, sajnos azóta sem vagyunk vele igazán elégedett... |
És már van olyan fánk is, amire a fiúk fel tudnak mászni!!! |
Azért néha irigylem a Gabiék kertjét! :-) Az ő kertjüket mindenki irigyli!!! :-) Meggyőződésem, hogy az éjszaka leple alatt komolyzenét játszik a virágainak, és mesél nekik....:-)
Én még nem voltam itt Magyarországon a övékéhez hasonló kertben! Egyszer feltett szándékom, hogy írok egy posztot az ő Csodakertjükről! A címe az lesz: A szomszéd füve mindig zöldebb...:-)
Azért már ilyen fotókat is tudok készíteni a kertről! ebből a nézőpontból határozottan csodakertes! :-) |
A folyamatosan változó kert, mindig ad gyönyörködésre lehetőséget,és teret a fantáziának. A befejezett .., hmm nem is tudom, ilyen talán nincs is, mint a családi ház , az is állandóan ad munkát is, örömöt is. Szépek a virágok már most is, a fa meg remek szórakozást ad az ifjaknak, csak így tovább ! lesz még mit fotózni, én biztos vagyok benne.Jó kertészkedést, ja, és a kutyusnak is kell a hely.
VálaszTörlésKedves Éva(?)! Te vagy az első hozzászólóm! Köszönöm a kedves mondataidat! Igen, egy ház és egy kert soha sincsen készen. De ez a szép benn! Ezért hagytuk ott a nagyvárost...:-)
TörlésEz a "Szomszéd kertje mindig zöldebb és szebb" szöveg tutira igaz! Én már csak tudom, mert én meg a Te kerted irigylem. :-)
VálaszTörlésMost már csak a az kérdés kedves névtelen, hogy a szomszédom vagy, vagy csak virtuálisan irigykedsz? :-)
TörlésKár, hogy nem előbb találtam a blogodra, sokat tanultam volna belőle.... azért most is :), pl azt, hogy én pontosan itt tartok - mindenhol van egy kis dudva, meg szanaszét, és bár már nem üres, de most látom, hogy mit hova kellett volna, vagy nem kellett volna... és ugyanezeken az érzéseken mentem keresztül. Egy ideig púp volt a hátamon a kert, egy olyan nehéz dolog, ami számomra megugorhatatlannak látszott - most viszont elértem odáig, hogy a végtelen lehetőségeket látom benne, és azt érzem, még és még és még ezt meg azt szeretnék... :). és jó, hogy meg is lehet valósítani, persze, apránként. De ez akkora öröm! köszönöm, hogy láthatom a Ti szépséges otthonotokat is. :)
VálaszTörlés