2013. április 27., szombat

A kertem

Kicsit ambivalens viszonyom van a kertemmel kapcsolatban...Mikor terveztük a házunkat, mindennek előre tudtam a helyét, volt koncepcióm a berendezéssel kapcsolatba. Nem úgy a kerttel....Új osztású telekre építkeztünk  tulajdonképpen egy mezőre, amin dudván kívül nem volt más. Ez előny is lehet, meg hátrány is.Előny, mert tiszta lappal kezdhetsz, nincsenek korlátok, hátrány, mert nincs kiindulási pont.
Úgy gondoltuk, kell fű, fa, virág, tuja. Virág a fűbe, egy két tulipán, rózsa. Ezen nőttem fel.
De minden megváltozott, mikor Gabi újdonsült szomszédasszonyom, és azóta barátnőm a kezembe nyomott egy köteg Csodakert magazint! 
Napokig le sem raktam őket!!! Tágra nyílt szemmel csodáltam a német kertkultúra gyöngyszemeit! Álmomban virágneveket mormoltam...
Na ezután jött két nagyon kemény év. Kertet akartam, de azonnal!
Itt még a csatatér, nehéz volt meglátni a fényt az alagút végén....
Őrült tempóban ültettem, palántáztam, eléggé nyomasztott a dolog, nem igazán az öröm oldalát láttam a kertészkedésnek...

Aztán két-3 év múlva rájöttem, hogy túl közel van minden egymáshoz, újraültettem, variáltam, morogtam...
Itt már növöget a fű. Utólag jöttünk rá, hogy nem a megfelelő fajtát választottuk, sajnos azóta sem vagyunk vele igazán elégedett...
Azt hiszem, ez az első év, hogy nem görcsölök a kert miatt. Soha nem lesz Csodakertem. Ez nyilvánvalóvá vállt. És, hogy miért nem, mert bár szeretem a kertet, de túlzottan "laza" vagyok és fegyelmezetlen, ahhoz, hogy tökéletes kertem legyen. Mindig van valahol egy kis dudva, egy befejezetlen rész, valami, ami zavarja az összképet, ez viszont engem nem zavar. Most már alakulgat, mint púpos gyerek a prés alatt! :-)

És már van olyan fánk is, amire a fiúk fel tudnak mászni!!!

Azért néha irigylem a Gabiék kertjét! :-) Az ő kertjüket mindenki irigyli!!! :-)  Meggyőződésem, hogy az éjszaka leple alatt komolyzenét játszik a virágainak, és mesél nekik....:-)
Én még nem voltam itt Magyarországon a övékéhez hasonló kertben! Egyszer feltett szándékom, hogy írok egy posztot az ő Csodakertjükről! A címe az lesz: A szomszéd füve mindig zöldebb...:-)

Azért már ilyen fotókat is tudok készíteni a kertről! ebből a nézőpontból határozottan csodakertes! :-)





















5 megjegyzés :

  1. A folyamatosan változó kert, mindig ad gyönyörködésre lehetőséget,és teret a fantáziának. A befejezett .., hmm nem is tudom, ilyen talán nincs is, mint a családi ház , az is állandóan ad munkát is, örömöt is. Szépek a virágok már most is, a fa meg remek szórakozást ad az ifjaknak, csak így tovább ! lesz még mit fotózni, én biztos vagyok benne.Jó kertészkedést, ja, és a kutyusnak is kell a hely.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva(?)! Te vagy az első hozzászólóm! Köszönöm a kedves mondataidat! Igen, egy ház és egy kert soha sincsen készen. De ez a szép benn! Ezért hagytuk ott a nagyvárost...:-)

      Törlés
  2. Ez a "Szomszéd kertje mindig zöldebb és szebb" szöveg tutira igaz! Én már csak tudom, mert én meg a Te kerted irigylem. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most már csak a az kérdés kedves névtelen, hogy a szomszédom vagy, vagy csak virtuálisan irigykedsz? :-)

      Törlés
  3. Kár, hogy nem előbb találtam a blogodra, sokat tanultam volna belőle.... azért most is :), pl azt, hogy én pontosan itt tartok - mindenhol van egy kis dudva, meg szanaszét, és bár már nem üres, de most látom, hogy mit hova kellett volna, vagy nem kellett volna... és ugyanezeken az érzéseken mentem keresztül. Egy ideig púp volt a hátamon a kert, egy olyan nehéz dolog, ami számomra megugorhatatlannak látszott - most viszont elértem odáig, hogy a végtelen lehetőségeket látom benne, és azt érzem, még és még és még ezt meg azt szeretnék... :). és jó, hogy meg is lehet valósítani, persze, apránként. De ez akkora öröm! köszönöm, hogy láthatom a Ti szépséges otthonotokat is. :)

    VálaszTörlés

Légy pozitív! :-)