Valahol a lelkem mélyén mindig is éreztem, hogy nem leszek olimpikon soha a büdös életben...
Nem vagyok rá büszke, de már akkor sem élveztem a megerőltető mozgásformákat.
Míg az osztálytársaim kézilabdáztak, én egyedül dobálgattam a kosárpalánkra, ugyanis egyik kézis pozícióban se tudtam kiteljesedni. :-D
És míg nagy-darabocska osztálytársam pilleként repült át a magasugró rúdon, én agyatlan kamikazéként rontottam neki és szabályos halálfélelmem volt!
A gimi sem hozott nagyobb babérokat.
Ha sikerült magam felküzdeni a kötél tetejére a tornatanárnő azonnal adott egy jegyet, akár felmérés volt, akár nem.
A futásom mindig színt idő alatt volt! Pedig isten látja lelkem nagyon igyekeztem! Na, jó, ha takarásban voltam meg-meg álltam kicsit pihegni, de akkor is!
Gondoltam az egyetemen békén fognak hagyni!
De nem!
Négy félév kötelező sport!!???
Kezdtem a zenés gimnasztikával. Rettentően lelkes fitnesz edző hölgy minden órán új koreográfiát tanított, amit a végén a vérprofi csapat táncprodukciót meghazudtoló előadás keretében prezentált.
Kivéve engem...
Gyakran elhangzott az alábbi mondat: "A gyengébbek kedvéért még egyszer!" És kaptam egy szúrós pillantást! :-D
Tény, hogy mikor egy: "Taps és fordul!"-felkiáltás után csak én álltam menetiránnyal szemben, akkor nehéz volt megőriznem a komolyságomat, és ez demoralizálta a többieket is! :-D
Ezután következett az általános gimnasztika.
Medicinlabdát kellet dobálni!!!!
Minek kell bárkinek medicinlabdát dobálni futás közben könyörgöm??? Történész leszek nem bányász!!!
No, az sem volt az én világom...
Jött a jóga.
Bevallom utólag nem értem miért nem kapott el jobban a hangulat...Talán azért, mert fodrásztanuló koromban én daueroztam a középkorú mester haját - jaj, ne haragudjon rám senki, de én biz'a nem bírom pasin a dauersapkát! - és ez némileg nehezítette az átszellemülést.
És untam is...Sajnos...Szemem sarkából lestem a mellettem fekve hasi légzést gyakorló diáktársaimat, és azon agyaltam, nagyon ciki lenne-e, ha közben olvasnék egy kicsit!?
Az utolsó félévben elkezdtem úszni járni, de az egyetem számára kijelölt hely egy kollégium pincéjében levő enyhén depressziós hangulatú, hideg vizű medence volt.
Alig vártam, hogy véget érjen a félév...
Azután következett a versenytánc.
Imádtam!
Életem legszebb évei voltak!
Bár a versenyeket szívből gyűlöltem mert a stresszhelyzet olyannyira módosította a tudatállapotomat, hogy gyakorlatilag a nevem is elfelejtettem, nemhogy a koreográfiát! Nem volt nagy segítség széles vállú partnerem sem, mert vele táncolni olyan volt, mintha egy kétajtós szekrényt tologattam volna! :-D
De sportkarrierem egyik csúcsa mégiscsak itt ért utol!
Férjhez mentem! Az egyik legügyesebb lábú táncos fickóhoz!!! :-D
Még javában a táncmezőkön szambáztam, mikor kötelező erőnléti edzésként konditerembe kezdtünk járni.
Nos... Szerintetek???
Súly nélkül emelgettem fekve nyomva a rudat!!!! Égéééésss!!!
Te jó ég! Mennyire utáltam!!!! Szervezetem olyannyira bojkottálta a helyzetet, hogy még egy izomszakadást is produkáltam...
A babavárás időszakai után kitartóan tornázgattam, mert kitartó vagyok!
Eddigi életem legkellemesebb sporthoz köthető emlékei kisfalunk lelkes amatőr aerobik csapatához kapcsolódnak.
És az a hangulat, mikor ősfás parkban májusi napsütésben Katus Attila tartott nekünk edzést....Ahhh...
Komolyan azt éreztem elérkeztem a szenior vb kapujába! :-D
Aztán jött az ébredés! Véget ért nyugodt kismamalétem...
Azóta elméletben sportolok főleg!
Mentségemre szolgáljon, hogy napi kétszer 20 percet gyalogolok, és szinte minden nap megtornáztatom a gerincen, de sajna ez már nem elég...
Fáj a hátam... Nem kicsit..De ez már egy másik történet!
Utózöngeként hagy említsem meg, hogy férjuram sporttagozaton szocializálódott, közel a negyvenhez is szálkás az izomzata és nincs kappanhája. :-D
Nagyobbik gyermekem az atlétika edzés után jókedvűen hazafut a falú végére, és úgy úszik, mint egy halacska.
A suliba kosárlabdát, oxeló és görkorit hord, többnyire egyszerre...
Én meg...Elnyomom magamban a : " Legjobb sport a kanapén ülve olvasni!" -gondolatot és ha a hátam megfelelő állapotba kerül új életet kezdek...
Igen,új életet kezdek,,,
Még nem tudom hogyan...
De igen...
Talán ha sokszor leírom egy papírra, hogy szeretek sportolni...
Veszek egy füzetet...
Új leltet kezdek...
A jövőhéten..
Igen!
:-D
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése
Légy pozitív! :-)