Valahol az osztrák-német határ közelében...

Az egész nyaralás úgy indult, hogy a barátnőkkel -  Modesztával és Zitával - elkezdtünk egy lehetséges ausztriai nyaralásról csacsogni.
Addig-meddig csacsogtunk, végül hogy, hogy nem együtt vágtunk neki családostól a kalandnak.
Modesztáék voltak olyan kedvesek és megosztották velünk titkos búvóhelyüket, ahova rendszeresen visszatérnek.
Sajnos a "búvóhely" nem az övék, - :D -   egy nagyon öreg nénike a tulajdonos, aki hihetetlen energiával tesz vesz a ház körül.
Minden napra rengeteg programot terveztünk, de egy nap jutott arra is, hogy mindenki a saját tempójában elfoglalhassa magát.
Mi úgy döntöttünk, hogy a házikó környékét fogjuk felfedezni.
Ha nem lett volna egyéb élményünk, nekem ez is elég lett volna!
Kevés is volt az egy nap!

Érkezés....

A tanya barijai az ablakunk alatt legelésztek!

Tudnak a sógorék sütni! :D

Számomra ez a nagybetűs KERT! Nem túlgondolt, nem túlrendezett, hihetetlenül természetes!

Nyuszik is voltak a gyereke legnagyobb örömére!

Tíz perc sétára egy várromot is találtunk.

Kilátás a várfalról. Ilyen táj nincs is!!! A sövénnyel körül vett kis tanya mintha egy mesekönyv lapjairól lett volna mintázva!

Séta haza, a kertek alatt...

És az erdőben egyszer csak felbukkant egy csodás kis porta....

Hihetetlen természeti csodákban  bővelkedik ez a terület!
Megdöbbentő mennyire rendezettek a porták és milyen sikeresen tudják összeboronálni a falusi turizmust a valódi gazdálkodással.
Az Alföldről származó ember csak ámul-bámul....