Nyaralás Horvátországban Part 1.

Bevallom sznob voltam.

Más magyarázatot nem találok rá, miért idegenkedtem annyira Horvátországtól.

Gyerekeink születése előtt bejártam, bejártuk Európa számtalan szebbnél szebb strandját, A Costa bravatól kezdve a francia Riviérán, a görög tengerparton , és a bolgár Napos parton keresztül.

Horvátország kimaradt és én tiltakoztam.

Balkán, kavicsos part bleeee....

És lőn! 

Megvilágosodtam!

De hát ez gyönyörűűűűű!!!!!

Hosszú - ill. rövid - vacillálás után az Isztria mellet döntöttünk.

Célunk a rövid táv és a költségkímélés volt.

Mivel utolsó pillanatban kezdtünk szállást keresni, mentünk oda, ahol jó áron, jót találtunk.

Pulába( magyar nevén Póla).

Az indulás viszontagságairól majd még mesélek, viszont túléltük és ha nem számítjuk a benzinkutaknál töltött időt, Debrecenből kb. 9 óra alatt lent voltunk.

Vasárnap hajnali egykor indultunk, szinte abszolúte nem volt tömeg, sőt!

A horvát autópályán is hasítottunk, hol kunával, hol kártyával fizetve a díjat.

A szállásunk kellemes tágas, jól felszerelt volt, nem közvetlenül a strandon, de pár perces sétával tőle.

Első találkozásunk a beach-el azonban nekem csalódás volt.

Kicsi, szűk öböl, tiszta szikla, sok ember, szemét és minimális kiépítettség.

Nos, a szemét dolog relatív, én nagyon kényes vagyok az eldobált csikkekre, flakonokra.

Ültem a polifoam-on, és kétségbe voltam esve.

Hazamenvén, az uram Tibi látva nyomoromat azonnal leült a laptop mellé és számtalan pulai strand elérhetőségét kijegyzetelte.

Délután fel is kerekedtünk és meglátogattuk őket, amitől nekem virágos jókedvem lett és mérhetetlenül megnyugodtam.

Két strandot is találtunk, amivel maximálisan elégedett voltam, de a java még csak ezután következett!

A víz hideg volt, de ez rajtam kívül senkit sem zavart.

Annyira viszont nem volt vészes, még én is megszoktam pár perc alatt, bár el kell ismerni nem vagyok valami nagy vízi lény, én fürdés nélkül is ellennék a világ legmelegebb vizű strandján is. :D

Az én boldogságomhoz egy dologra feltétlenül szükség van.

Korán szeretek kimenni a partra (8-fél 9), és 11-nél tovább nem vagyok hajlandó kint lenni a napon.

Szerencsére erre a többiek is vevők voltak.

Így szinte soha nem voltunk tömegben, kényelmesen, szellősen tudtuk élvezni a pihizést.

Ja! És kb. 1 percig zavart a homok hiány!

A víz csillogó kéksége kárpótolt érte.

A fiúk pedig azonnal azt mondták, nekik ez jobban bejön, mint a homok.

Másnaponként kirándulgattunk, - erről majd még később részletesen írok - és így fedeztük fel a legnagyobb kedvencet, ahova aztán végig átjártunk a fazana-i strandot.

Kocka fejű vagyok, nincs mit tenni.

Nekem nem jön be az érintetlen sziklás természet.

Infrastruktúrát akarok! :-D

A fazanai strandot kisgyerekeseknek találták ki.

Csillogóan tiszta víz, lassan mélyülő meder, tiszta föveny, kultúrát wc, semmi bazár!

Sok árnyékos hely a parton, és közvetlenül a strand mögött árnyas játszótér és ligetes park.

De jöjjön a képes beszámoló!

Saccorgiana Beach volt az első találkozás. Természeti szépségnek tökéletes, de strandolni nem. Nekem...

Az uram és Milán viszont nagyon odavolt ezért a részéért.

Vajon miért?! :D Zsigának nem lehetett megmagyarázni, hogy ő még nem tud stabilan úszni. Nem hitte el! :D

Pjescana uvala strandja nagyon kellemes, mint maga a kis nyaralótelep is, ami Pulához tartozik. A vízben ezen a strandon sok volt a fehér színű medúza, de nem okoztak semmilyen problémát nekünk.
A fotón nem látszik, de szép sétány, játszótér, sőt szabadtéri kondipark is tartozik a partszakaszhoz.

És az abszolút favorit Fazana. Gyönyörű panorámával, árnyas olajfa és tűlevelű ligettel a háttérben.

A nagy melegben a fiúk szívesen voltak a játszótéren is, ahol egy padon ülve, extra panoráma  mellet élvezhettem a legújabb J K Rowling könyvemet. :D

Jobbra eltekintve az Isztria egyik leghangulatosabb kikötőjében gyönyörködhettünk.